Kik a valódi élősködők?

A tervek azért vannak, hogy bedőljenek, épp ezért egyéb elfoglaltságaim miatt még nem tudtam a blogom tartalmának felépítésével foglalkozni, ámbátor rengeteg érdekes témát összegyűjtöttem az elmúlt hónapok során, melyek között lesznek majd rendkívül provokatív, intellektuális, kevésbé intellektuális és szórakoztató tartalmak egyaránt. Mielőtt azonban a tényleges tematikát elindítanám, roppant erős kényszert éreztem rá, hogy egy, az ingerküszöbömet az utóbbi időben jelentősen átütő témával foglalkozzak legalább egy poszt erejéig.

Az elmúlt hónapokban felütötték a fejüket a szélsőséges felhangok, melyeket megszokhattunk ugyan a politikai közbeszédben, ugyanez a felfokozott gyűlölködés azonban most a gazdaság területén vert cölöpöket magának. Létezik egy roppant marginális, ám magának egyre nagyobb pofátlanságot megengedő és egyre több fanatikust maga mögött tudó ideológia, amit úgy hívnak, hogy anarcho-kapitalizmus. Most ne menjünk bele ennek a disztópiának a filozófiai boncolgatásába, abba meg pláne ne, hogy az anarchizmus melyik eszmének képezte az egyik irányzatát (segítek: vörös alapszín, százmillió áldozat), foglalkozzunk inkább magával a gyakorlattal és azzal az intellektuális sötétséggel, ami ezt az agymenést életre hívta.

Az anarcho-kapitalisták fő vallása a materializmus (nocsak, ez is honnan ismerős?), legnagyobb prófétájuk pedig Ayn Rand, aki a némi józan ésszel megáldott személyek számára legalábbis eléggé pszichopata-gyanús jelenségnek hat:

http://kapitalizmus.hvg.hu/2016/01/29/ayn-rand-az-onzes-erenye/

http://kapitalizmus.hvg.hu/2015/02/13/ayn-rand-mi-a-kapitalizmus/

Ennél a pontnál tovább az érthetőséget csak úgy tudom szavatolni, ha megfogalmazok néhány állítást a kapitalizmus mögött rejlő alapfilozófiákról. A teljes kapitalizmus materialista voltát mi sem igazolja jobban, mint hogy fanatikusai minden létező tényezőt kizárólag termelési vagy elosztási kérdésekre képesek visszavezetni (akárcsak a Marxisták). Ez a megállapítás nem csak azt rejti magában, hogy a kapitalizmus, mint filozófia (tehát nem a gazdaság termelési rendszerének szervezési módjáról beszélek most) úgy általában véve nem foglalkozik morális megfontolásokkal, vagy mondjuk emberjogi kérdésekkel, hanem saját maga egy zárt ökoszisztémát alkot, ahol mindennek az értéke pontosan két tényezőtől függ: Az adott termék iránt fennálló kereslettel és az abból megtermelhető mennyiséggel. Ennek az elfogadott közgazdaságtani képlete a keresleti függvény:

http://ecopedia.hu/keresleti-fuggveny

Emellett a kapitalizmus relavitizáló eszme is, akárcsak a kultúrmarxizmus a társadalompolitikában, ugyanis a megtermelt anyagi javak értékében alig játszik közre az előállításukhoz szükséges nyersanyagok és a beleölt emberi munka mennyisége, ehelyett az számít, hogy mennyi hasonszőrű (helyettesítő) termék és szolgáltatás van jelen az adott elérhető piactéren. Ezt a jelenséget röviden összefoglalva úgy mondjuk, hogy a kapitalizmus a maximális termelési hatékonyságra törekszik. Ahol egy adott termékből kereslet fölötti mennyiség jelenik meg a piacon, ott a termelési mennyiséget csökkenteni kell, ahol a termékért elkérhető ellenszolgáltatás nem éri el a belefektetett nyersanyagok és munkaidő mennyiségét (tehát előállítása veszteséges), annak a gyártását be kell fejezni.

Ezután a rövid ideológiai elemzés után ideje végre megfogalmaznom, mi is az, amitől konkrétan felforr az agyvizem. Mivel a kapitalizmus nem foglalkozik morális megfontolásokkal, így az intézményesített pszichopátia könnyedén utat tör benne, sőt, a kapitalizmus működése maga a pszichopátia. Ennek egyetlen roppant racionális magyarázata van: mivel a kapitalizmus alapelve a maximális hatékonyság, az a cégvezető, aki úgy kívánja irányítani vállalatát, hogy igyekszik alkalmazottainak relatív magas életszínvonalat szavatolni, esetleg a termékek eladásából származó nyereség egy részét a környezet szépítésére vagy jótékony célokra fordítani, az a cég versenyhátrányt szenved el azokkal szemben, akik termelőegységeiket alacsony életszínvonallal kecsegtető távoli országokba viszik, amitől az anyaországban árban az etikus cég alá ígérhetnek, ezáltal kiszorítva őt az ún. szabad piacról. A kapitalizmus anomáliával szeretnék majd még sokkal alaposabban foglalkozni, de igazából könyveket tölthetnék meg a konkrét elemzéssel, ezért most ugorjunk tovább a lényeges dolgokra.

A számomra konkrétan fájdalmas idézetet az alábbi blogból osztotta meg a Férfihangon egy hozzászóló:

https://ellenpropaganda.wordpress.com/2016/03/18/a-donald-trump-mozgalom-gyokerei/

A link mellé a következő idézetet csatolta a fent említett blogposztból:

A család összeomlása, az “ingyen” javak követelése és a “gazdasági egyenlőtlenségek” kiegyenlítése érdekében elkerülhetetlen és kötelező a politikai hatalom kiterjesztése a társadalom értékteremtő tagjaira, hogy az állam beléphessen a szexuális szabadság következményeként egyedül maradt anyák mellé apafiguraként, és erőszakkal elkobozza, majd segélyek és ingyenes, államosított javak formájában átadja a jogosan birtokolt, munkával megtermelt vagyont a termelőktől az élősködők számára.

Ez az a populista duma, amit nyugodtan oda lehetne tenni minden népirtás mögé legitim indoklásként. Mielőtt továbbmegyünk, lássuk csak, elméletben mi fáj annyira nagyon az anarcho-kapitalistáknak. Az világos sokunk számára, hogy a feminizmus roppant sok kárt okozott a társadalomnak, köztük is leginkább a megvezetett nőknek, hiszen ez ellen harcol többek között a Férfihang portál is. Azonban ha alaposabban megfigyeljük az idézetet, ez egyáltalán nem a feminizmusról szól, hanem a hosszú évtizedek óta heves viták tárgyát képező újraelosztási kérdésekről.

Aki engem ismer személyesen is, az jól tudja, hogy egyáltalán nem vagyok állampárti, bár azt a fajta erőszakszervezetet, amit a vérkapitalisták vízionálnak az államról, egyáltalán nem látom rajta. Magába az elosztás és adózás témába a szükséges mértéken felül egyáltalán nem akarok belemenni, ehelyett közlök egy összehasonlítást az állam által "elrabolt" vagyonok (az állami újraelosztás mértéke Magyarországon 50% körüli), és a jóságos kapitalizmus által biztosított, egyéni teljesítményen alapuló busás meggazdagodásról. Foglalkozzunk kicsit az alábbi rövidke idézettel, ha már terrorállam meg élősködés:

"átadja a jogosan birtokolt, munkával megtermelt vagyont a termelőktől az élősködők számára"

Ha a konkrét adatokkal alátámasztható, józan ész logikájával felhasznált indoklást alkalmaznánk, akkor ebben a félmondatban a multinacionális vállalatok profitrátájáról volna szó, ami folyamatosan szinte exponenciálisan növekszik, miközben a reálbérek csökkennek:

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/MEHOINUSA672N

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/CP

Persze mindannyian tudjuk, hogy a blogposztoló nem ezekre gondolt, hanem a "mindenki annyit ér, amije van" elv felhasználásával a társadalom legalsó rétegeire, akik között valamiféle rejtélyes véletlen folytán viszonylag nagy számban fordulnak elő munka nélkül maradt egyének. Ezalatt szegény Google, Apple, Facebook és társai annyira ki vannak szipolyozva, hogy 1%-nál magasabb társasági adót képtelenek fizetni, miközben csak az Apple 200 milliárd dollár készpénztartalékon ücsörög:

http://money.cnn.com/2015/07/22/investing/apple-stock-cash-earnings/

Ha elfogadjuk azt a kapitalista állítást, hogy minden egyes bankjegy mögött megtermelt érték van, akkor az azt jelenti, hogy ez az egyetlen cég négyszer annyi pénzt vett el dolgozóitól, mint ami Magyarország teljes éves költségvetése, hiszen a vállalati vagyont is az ott dolgozók termelik meg. És ez csak a tiszta pénzmennyiség, amin rajta ül a cég, nem csinál vele semmit, nincsenek benne a részvényesek jussai, meg a vezetői bónuszok...

Az adatok szerint az Apple-nek jelenleg kb. 110.000 alkalmazottja van, akiknek éves fizetése 100.000 dollár körül mozog, nyilván nagy átlagban, mert szakmánként különbözik:

http://www.statista.com/statistics/273439/number-of-employees-of-apple-since-2005/

http://www.payscale.com/research/US/Employer=Apple_Computer,_Inc/Salary

Az Apple tehát 11 milliárd dollár bért fizetett ki egy év alatt az alkalmazottjainak. Ehhez képest a profitja 53 milliárd dollár körül alakult, amiből levonva az általuk befizetett 1%-nyi társasági adót, közel 52,5 milliárd nettó profitot realizálunk.

http://money.cnn.com/2015/07/17/technology/apple-earnings-2015/

Így az alkalmazottak összességében (saját fizetésüket is belekalkulálva a számításba) 63,5 milliárd dollár nettó elkölthető (overhead) jövedelmet termeltek a cégüknek. Ez a tiszta, leadózott jövedelem, amelyből a nyersanyagok, előállítási költségek, kutatások, intézményfenntartás, tehát gyakorlatilag minden létező költség le van vonva, azaz nettó bevétel.

Ha százalékot vonunk, eredményként megkapjuk, hogy minden egyes dollár megtermelt jövedelemből a cég 82,67%-ot erőszakkal elvesz az alkalmazottjaitól, és azt a saját kincstárában pihenteti. Az apple tehát sokkal durvábban kifosztja dolgozóit csak azért, hogy azok ott dolgozhassanak, mint bármelyik állam a világon. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az Apple-nél nagyobb élősködő szervezet a világon nincsen.

Emellett, ha minden egyes fillér mögött kell lennie megtermelt javaknak, ez azt jelenti, hogy az Apple által pihentetett vállalati vagyon meg nem valósuló fogyasztásként realizálódik, tehát az Apple félretett pénzének ellenértéke valahol meg van termelve a gazdaságban eladhatatlan termékként. Ez a meg nem valósuló fogyasztás elsősorban a hiábavalóan próbálkozó kis -és középvállalkozások portfoliojából hiányzik, akik a keletkezett veszteségeik miatt nem tudnak munkaerőt foglalkoztatni, és ezért széles embertömegek szorulnak ki a kapitalizmusból, akik nem azért jutnak perifériára, mert semmiféle tényleges értékteremtő képességük nincsen, hanem mert a kapitalizmusnak nincs szüksége termelő munkaerőre, elvannak sokkal kevesebb foglalkoztatottal, mint amennyinek a gazdaságban ténylegesen részt kéne venni. A kiszorított munkaerő számára a kapitalizmus nem biztosítja az önellátás lehetőségét - hiszen minden ilyen kísérletnél a kapitalizmus csak hatékonyabb megoldást nyújt, tehát aki bérből nem tud megélni, az önellátással még annyira sem fog -, ezért két lehetőség nyílik, vagy az állam segélyezi addig, amíg valami prolifoglalkoztató ki nem választja valamiféle alantas munkára, vagy - ami az anarchokapitalisták nagy vágyálma - kiirtjuk a felesleget, amíg végül meg nem valósul az "Új világrend" nevezetű utópia, ahol 500 millió embernél többre nincs szükség, és ahol az 500 millióból 100 millió pszichopata lesz a bolygó új ura, a maradék 400 millió pedig az ő fényűzésük megteremtéséért felelős rabszolga.

Az Apple megtehetné, hogy alkalmazottainak átlagban háromszor annyit fizessen, mint ahogy most teszi (és még így is tudna mit az offshore-ba aprítani), vagy ugyanekkora átlagfizetéssel háromszor ennyi embert foglalkoztasson, hiszen világosan látszik, hogy az egyéni teljesítmények összessége a józan ész logikája szerint erre predesztinálná a céget. Valamiért mégsem teszi, épphogy minimálisan ad több fizetést alkalmazottainak, mint a versenytárs tech cégek. Miért van ez? Hát mert a kapitalizmusban a hevesen puffogtatott hazugságok ellenére köze nincs a várható jövedelmednek az egyéni teljesítményedhez! Szeretném látni azt a munkáltatót (már évek óta keresem), aki azt mondja, hogy a teljesítményeddel egyenlő arányban kapod a fizetést, és nem áll neki trükközni a teljesítménybérrel. Nincs ilyen, soha nem is volt, soha nem is lesz. Az anarcho-kapitalisták mégis erről hazudoznak pofátlanul. A hatékonyság-szemlélet kizárja a teljesítményalapú bérezést, minden vállalati fizetés nyers béralku eredménye, nem pedig egyéni szorgalomé.

Máris hallom a felhördülő egyéni vállalkozók hadát, de fel lehet hagyni a szisszegéssel, a fenti megállapítások ugyanis a kapitalista személet szerint működő cégekről szólnak. Aki egyéni vállalkozóként, freelancerként van kisvállalkozóként kevés alkalmazottak tevékenykedik, tulajdonosként bevételeiket fizetésként osztják ki maguknak és nem tőkejövedelemként, azok nem a kapitalizmusban vesznek részt, hanem az ún. (másodlagos) szabad piacon, amire nem hangyányit más szabályok vonatkoznak a gyakorlatban, mint a multinacionális cégekre. És erre a magyar KKV szektorra valóban igaz, hogy túl vannak adóztatva, hogy gyakorlatilag esélyük sincs a nagyvállalatokkal szemben érvényesülni, csakis a marginális keresleti piacokra támaszkodhatnak, amik nálunk fizetőképes belső kereslet híján nem léteznek. Nyílt titok, hogy a hazai KKV-k legnagyobb része állami támogatások, pályázati pénzek nélkül elvérezne.

Az anarcho-kapitalisták viszont rohadtul nem a szabad piacot kérik számon sem a kapitalizmustól, sem a multinacionális cégektől, hanem a tipikus proli vs. proli felállásban vesznek részt, azaz a vállalkozó proli szidja a munkavállaló prolit, munkanélküli embertársait - akiknek épp elég baj, hogy keresletük hiányában nem tudnak részt venni a piacgazdaságban - meg legszívesebben sortűz elé állítanák. Mert ugyan miféle alternatívát állítanának a segélyezéssel szemben? Csak az éhhalált.

Szeretném látni azt a vállalkozót, aki azt mondja, hogy például a népi szójárásban csak "C kategóriás" állampolgárokként aposztrofált személyeket betanítja, és ténylegesen produktív munkát ad nekik, ami a megélhetésüket biztosítja. Mert nincs ilyen! Az a vonat már réges-rég elment. A kapitalizmus egyre nagyobb embertömegeket szorít ki a munka szerzésének a puszta lehetőségéből, és nem azért, mert mindenki egyre lustább meg tahóbb lesz, hanem a kizárólagos hatékonyság szemlélete ide vezet. A robotok korában már nincs szükség termelőkre (igazából fogyasztókra sem, de ez más topik, majd mesélek erről a későbbiekben), nincs szükség napszámosra, és a másodlagos piacon sincs szükség fizikai munkásra belső kereslet híján! És ez a helyzet már nem fog változni, ezek az emberek örökre kiszorultak a kapitalizmusból. Egész egyszerűen be kell látni, hogy vannak emberek, akik kizárólag arra alkalmasak, hogy monoton fizikai munkát végezzenek, vagy kézműves termékeket állítsanak elő. De jelenleg a kapitalizmus az IQ-fétisizmus felé megy, mert csak a magas IQ-val felvértezett emberből lesz a kapitalizmus számára hasznosítható tudásmunkás. És az IQ-t bizonyos szint fölé nem nagyon lehet felfejleszteni, mert genetikailag meghatározott potenciális maximuma van minden embernél. Akinek nem elég magas az IQ-ja, automatikusan értéktelen, tökmindegy, hogy egyébként emberileg kifogástalan, vagy a légynek sem ártana. Amennyire diszkriminál a kapitalizmus elérhető vagyoni helyzet, meg teljesítmény, meg piaci béralku terén, olyan mértékben tagadja az egyéni képességmixek különbözőségét. Itt ütközik ki a valódi pszichopátia, itt válik a kapitalizmus emberiségellenes eszmévé, amikor kimondja, hogy mind egyenlőek vagyunk, és mindenkinek csak akarni kell, aki pedig nem lesz a kapitalizmusban milliárdos, az megérdemli, hogy halálra fagyjon. Propagandájában kommunista, gyakorlatában meg fasiszta. Ideális mix. És a kapitalizmusnak ezt az emberellenes voltát igazából az anarcho-kapitalizmus szószólói tették nyilvánvalóvá, enélkül a pszichopátiás vallási dogmahegy nélkül, amiket a hasonszőrű blogok összehordanak, talán soha nem kerülhetett volna felfedésre ez a fundamentális ellentmondás.

Az állami működés hatékonyságáról, benne különösképp a hazai egészségügy és oktatás működésképtelenségéről érdemes és kell is vitatkozni, de ezt nem ilyen alpári prosztó proli módon kell megtenni, ahogy az anarcho-kapitalisták vagdalkoznak, hanem olyan szakértők bevonásával, akik egyfelől láttak már életükben gyereket meg beteg embert, másfelől tisztában vannak legalább az őket körülvevő rendszer fundamentális tényezőivel, és ki képesek látni a pszichopátiából következő belső vákuumon túlra is.

Egyébként Donald Trump szerintem nagyon jó arc, megígérte a rá szavazó széles proli rétegeknek, hogy alaposan rácsap a vérkapitalista nagyvállalatok kezére, mint amilyen a Disney, és megakadályozza, hogy az olcsó, importált munkaerő nincstelenné tegye az állampolgárokat:

http://variety.com/2016/biz/news/donald-trump-disney-h-1b-1201723103/